Blog‎ > ‎

Kozmetika férfi szemmel...

Szilvia Petrényi, 2011. ápr. 5. 10:04

Egy érdekes interjú jelent meg néhány napja egy kozmetikai lapban, Őze Áronnal (aki korábban színészként, ma pedig a Pesti Magyar Színház igazgatójaként dolgozik.)

 

- Köszönjük, hogy elvállaltad a beszélgetést. Ezek szerint nem csupán felhasználó vagy, hanem véleményed is van... 

- Abszolút. Folyamatosan vívódom a témával kapcsolatban, hogy kényeztetésről legyen e szó, vagy pedig egy mindennapi életünkbe befűzhető nagyon kellemes, állandóan jelenlévő, a testünkkel, a fizikális és a lelki állapotunkkal kapcsolatos kötelezettségről és kötelezőségről – de a kettő összeköthető. Az arc karbantartása mindenféle irányból nézve nagyon fontos, akár színészként, akár igazgatóként nézzük. Színészként legfőképpen azért mert iszonyú, hogy milyen anyagok kerülnek fel az arcunkra és attól nehezen tudunk szabadulni. Nemrégiben forgattam egy filmet, ebben egy egész életet kellett – az ifjúkortól az időskorig – megcsinálni…

- A Zsolnay filmről van szó?

- Igen, és én magát Zsolnay Vilmost a főhőst alakíthattam és elég sok anyagot tettek fel az arcomra - műszőr, szakáll, bajusz, szemöldök meg egyebek. Filmforgatásról lévén szó szinte szálról szálra ragasztották föl különféle ragasztókkal – az adott jelenetnek megfelelően, másnap pedig a 35 éves Zsolnayt kellett felvenni, tehát egyik napról a másikra ilyen 40-50 éves korszakok között ugráltunk. Ha nincs a megfelelő krém – én Dr Rimpler és I. Lancray készítményeket használok –, teljesen őszintén mondom, hogy nem tudom, hogyan tudtam volna végigcsinálni ezt az egészet. Én ezen a munkán keresztül találkoztam a hannoveri cég termékeivel és ez győzött meg arról, hogy itt valóban valami nagyon fontos dologról van szó – mert tényleg nem tudom, hogy tudtam volna végigcsinálni ezt a macerát, ami az arcommal történt.

- Jártál már kozmetikusnál korábban. Milyen gyakran tudod megtenni?

- Ritkán és nehezen jutok el, de nagyon sokszor mennék, mert a kezelések az arc, a megjelenés, a tekintet fontos. Mindemellett ez egy idegrendszeri dolog is, egy relaxáció, ami a lelkemnek szól – ezt most otthoni arcápolással oldom meg időhiány miatt, természetesen ezekkel a kozmetikumokkal.

- Mi késztetett arra, hogy először belépj egy kozmetika ajtaján?

- Az, hogy mindig sokat szenvedtem az arcommal. Én már a különféle készítményektől kezdve az egyénileg kikevert gyógyszertári cuccokon keresztül a legprofánabb éjjel–nappaliban kapható sarlatánságokkal együtt mindent kipróbáltam. Mindig szenvedtem a kényes, érzékeny bőrömmel, de továbbra sem értek ehhez a szakmához, ahhoz értek és azt tudom érezni, hogy miután beléptem ebbe a kozmetikába, nos, ott elindult egy történet... Nemcsak az arc, hanem mindenféle masszírozás, egyfajta relaxáció, ami nálam mindig is téma volt, a harcművészetekkel összekötve – kilenc éve Aikidózom – fontos része volt az életemnek. Tudtam, hogy ezt a fajta pihenést és ezt a fajta harmóniát megtalálom itt és közben egy kifejezetten nekem szóló készítmény és kezelés rendbe teszi az arcomat.

- Most, hogy főleg igazgatóként dolgozol, kevésbé terhelik a bőrödet a színházi sminkek. Színészként mikor újra láthatunk a színpadon?

- Remény van, való igaz én már egy éve igazgatom a Pesti Magyar Színházat és akkor azt mondtam, hogy kiveszem magam alól a hét szerepet – ebből egy megmaradt – mert nem láttam összeegyeztethetőnek – sem időben, sem energiában, – a kettősséget. Nem vagyok híve annak, hogy a színház rólam szóljon, akár színész, akár rendezői szempontból. Jelenleg több mint kettőszáz közalkalmazottért vállalok felelősséget művészeti munka kapcsán és harminc éves konstrukciót kell újrafogalmazni és létjogosulttá tenni.

(Megjegyzés:
Az interjú a Baalbek Stúdió saját kiadványából származik, a szöveget az olvashatóság kedvéért szerkesztettem.
Szilvia)

Comments